Első fejezet

Kedves naplóm!

Ma kaptalak ajándékba anyától. Had meséljek neked egy kicsit az életemről. Manapság ugyanis mindennapi dolog ismerkedni egy naplóval, vagy személyként kezelni egy tárgyat.

Szóval, a nevem Diana Jones, és 17 éves vagyok. Magyarországon élek, hogy helyileg egyébként hol, azt nem írom le, mert nem tudom, hogy írják, és nem akarok beégni, meg amúgy sem érdekel senkit. Ha valaki ezt elolvassa, úgyis csak rólam akar olvasni, és magasról tesz rá, hogy pontosan hol lakok. Ha megadnám a koordinátákat, úgyse olvasná ki senki.

Szóval, van egy anyukám, és ezt most kérlek könyveld el érdekes tényként. Apám is van, csak nem velünk lakik, mert a szüleim elváltak. Ez mostanában érdekes tény, pedig sajnos kb. minden második család így van. Mindegy, légyszíves sajnálj, más okot nem tudok rá!

Van még egy testvérem is, aki az öcsém. Néha úgy érzem, szerelmes vagyok belé. Na jó nem, az egy másik történet, ne keverjük a fazont a szezonnal. Vagy szezont a fazonnal, teljesen mindegy. Ezt az öcsémet egyébként. Alphonsaritostavelse-nek hívják, és most ezt nem tudod kiolvasni. De nem baj, mert igazából nincs is öcsém. Van helyette egy macskám, az majdnem ugyanaz. Én csak Cirminek hívom, de az túl sablonos és magyar, szóval majd kitalálok valami mást, nem kell aggódni.

Ezen kívül van egy barátnőm, illetve kettő. Az egyiket Emily Jones-nak, a másikat Isabella Jonsnak (nyugi, nem kell Bellának becézni) hívják. Még jó, hogy ugyanaz a szép magyar vezetéknevünk van, különben nem biztos, hogy helyesen le tudnám írni, és akkor tuti kiakadnának. Igazából nem is biztos, hogy ez a nevük, de ez sem érdekel senkit, szóval mindegy is.

Főleg Emilyvel járok össze, mert szegény túl buta, hogy felfogjon bármit is, amit elmondok neki, és így nem adja tovább senkinek. Kár, hogy ennyire jóban vagyok vele, mert így biztos el fog költözni valamikor. Ha magától nem, akkor én keresek neki valami jó helyet, mert egy tini-drámának így kell alakulni. És az nem lehet, hogy nekem jó és átlagos életem legyen, mert akkor halálra unom magam, meg te is, mert nincs mit írnom neked.

Mint mindenkinek, nekem is van ám ellenségem is, Sőt, kettő is! Ez szerintem haladás, mert Emilynek és Isabellának csak egy van, szóval én vezetek. Ez remélem jelent valamit, és nem azt, hogy nem lehet elviselni. Bár rossz tulajdonságaim nem lehetnek, hiszen rólam szól a történet. Vagy ha van, azt is jó színben fogom beállítani. Kezdjük is el: mindenbe beleszólok. De ez nem is olyan rossz tulajdonság, mert sokaknak van, és egyébként is, csak azt jelenti, hogy van véleményem, még arról is, amit most hallok először.

Egyébként nagyon sablonos lehetek. Lehet, hogy fiúnak kéne lennem, mert arról kevesebb történet van, legalább kettővel. Nem tudom, mindenesetre ha nagyon kérik, leszek én fiú. De műtéti dolgokat nem vállalok be, és a lányokat sem fogom szeretni úgy. Szóval akkor meleg leszek, mint fiú, de nem baj, mert az is divatos mostanában. De ne siessünk ennyire előre, még egy darabig lennék lány, ha nem baj.

Erről jut eszembe, hogy egyébként szerelmes is vagyok. A kiszemelt fiú neve Alex Jones, és ő a leghelyesebb fiú az iskolában, legalábbis sokak szerint. Nem lényeg, hím nemű, nekem pedig kell egy titkos szerelem, különben az egész napló-dolog nem ér semmit. Ki hallott már olyan gimis lányról, aki nem szerelmes...?

Ennek a fiúnak van egy barátja is, Chris. Na most egy normális történetben ebbe vagy Emily, vagy Isabella szerelmes lenne, de nekem még rendeznem kell itt a dolgokat, hogy normális történet formája legyen. Valahogy valamelyiknek elintézem, hogy szerelmes legyen, de csak akkor jöhetnek össze, ha én is Alex-szel, különben öri hari lesz! De akkor legalább lenne neked miről írnom. Na ezt még eldöntöm.

Hirtelen megszólal a telefonom. Egy üzenet jött, mégpedig Emily írta. Felállok, és megfogom. Érzékien kitapintom a gombot a készülék jobb oldalán, majd egy halk kattanás kíséretében szerelmetesen megnyomom. Felvillan a fény, és tükröződik a szememben. Bár én ezt nem látom, de állatian nézhet ki, tutira.

Annyit írt, hogy siessek, mert elkésünk. Hát persze, ma buliba megyünk. Illetve moziba. Mindegy, a cél nem fontos, csak hogy sokat tudjak utána írni az öltözködés minden mozdulatáról. Még fogalmam sincs, hogy mit vegyek fel, de azért nyár közepén felkapok egy bakancsot. Vagyis nekem nincs is olyan. Jó lesz a papucs is, mindegy.

Kinyitom a szekrényt. Van bent egy darab farmernadrág, a többi mosásban van, vagy még a boltban, és ott is marad. Így hát felveszem azt, meg egy pólót. Hülyeségeket beszélek, van rajtam gatya meg felső is, mi a fenének öltöznék át. Vagy van, aki meztelenül ír naplót?

Kimegyek az előszobába, és még egyszer felveszem a papucsomat. Biztos, ami biztos.

- Szia anya, majd jövök! - köszönök. De nem jön válasz, úgyhogy beüvöltök a konyhába is. Aztán rájövök, hogy anya dolgozni van, és kimegyek az ajtón. Vagyis kimennék, de zárva van. Úgyhogy kinyitom, és csak utána megyek ki. Emily már ott vár, és együtt elindulunk a buszmegállóba.

Prológus

Mi lenne akkor, ha valaki beállítana hozzád, és azt mondaná, hogy mindent újra kezdhetsz?

Diana Jones egy átlagos, 17 éves lány. Nem érzi, hogy az élete rossz lenne, vannak barátai, boldog családban él. Nem tökéletesek a napjai, de nem is igazán panaszkodhat. De egy nap beállít hozzá egy idegen ember, és fenekestül felforgatja az életét.

Ez az ember ugyanis azt mondja neki, ha kéri, képes visszarepíteni az időben, és akkor Diana megváltoztathatja az életét.

Eleinte bolondnak tartja magát, és képtelen elhinni, hogy amit hallott, az igaz. Ezért nem is szólt róla senkinek, és reménykedett benne, hogy az egész ezzel véget is ért. Sajnos azonban mikor már kezdte elfelejteni az esetet, a titokzatos idegen újra megjelent, és emlékeztette rá, mit ajánlott fel neki pontosan egy évvel ezelőtt.

- Ne kételkedj bennem - suttogta az ember, és halványan elmosolyodott. - Valódi vagyok, pont úgy, mint te. Keveseknek adatik meg ez a lehetőség, amelyet most te kaptál. De senki más nem döntheti el, hogy vállalod-e, csak te. Rajtad áll. Ha igent mondasz, tíz évvel ezelőtt fogsz felébredni, de mindenre emlékezni fogsz, ami történt. Egy napot kapsz.

Az idegen abban a pillanatban eltűnt, Diana pedig bezárkózott a szobájába, és egész nap nem volt hajlandó előjönni. Tudta, hogy ez most egy nagy lehetőség. De vajon el akarja-e kezdeni az életét előröl? Elgondolkodott, hogy vajon hány dolog van, amin változtatna.

- Végül is van ilyen - mondta ki hangosan. Így sokkal könnyebben tudott gondolkodni. - És amin nem akarok változtatni, azt békén hagyhatom. Nem kell rajta változtatni.

Egész éjjel nem aludt egy szemhunyásnyit sem. Hatalmas felelősség volt számára, hogy most helyesen döntsön. Végül eljött a reggel, és megjelent a már ismert ember.

- Nos? - kérdezte. - Szeretnéd előröl kezdeni?

Gondolkodott. Éppen az a válasz volt a nyelve hegyén, hogy nem, semmiképpen sem. De valahogy nem tudta kimondani. Mintha valaki átvette volna felette az irányítást, kényszeredetten kinyitotta a száját.

- Igen - kiáltotta, és a következő pillanatban elsötétült előtte a világ.

Mikor magához tét, azonnal tudta, hogy hol van, és mi történt vele. Az ágyában feküdt, de nem a szobájában. Illetve a szobája volt, de a régi. Egy kislányos, rózsaszínre festett szoba, tele plüssállatokkal. Felállt, és a tükörhöz sietett. Hétéves önmagát látta magával szemben.

De mi történt ezután? Diana hét éves volt, de csak kívül. Belül ugyanaz a gimis lány, felnőttesebb érzésekkel és gondolkodással. Képes lesz így beilleszkedni, és újra meglelni barátait? Képes lesz a legjobb irányba terelni az életét? Vagy csak ront a helyzeten, és akkor már nincs is kiút?

Nos, ezek közül egyik kérdésre sem fogunk választ kapni, mivel történetünk egy másik Diana Jones-ról szól.